|
Kedves Látogató!
Az ismertető cikkekben található információk általános jellegűek, és szakirodalom ill. webes kutatás eredményei. Az információk konkrét esetekben való felhasználásával kapcslatban ezért nem áll módunkban felelősséget vállalni, és arra kérünk mindenkit, hogy esetleges egészségügyi probléma fellépésekor forduljon szakemberhez, és konzultáljon vele is a termékek használhatóságával kapcsolatban. Természetesen mi is szívesen válaszolunk kérdéseikre, de gyógymódokkal, és kezelésekkel nem tudunk szolgálni, csak szakemberek által is egyeztetett alternatív megoldások kialakításában tudunk segédkezni. Megértésüket köszönjük!
|
|
Környezetkímélő mosás és tisztítási módok
 A mosódió egy bőr-, környezet-, és pénztárcabarát növényi mosószer. A Sapindus mukorossi termése ez a diócska, ami Délkelet-Ázsiai országokban, mint pl. India, Nepál, Indonézia (innen származik) már évszázadok óta használatos mosáshoz zsíroldó hatása miatt. A külső héjának nagy a saponin tartalma, ez a hatóanyag vízzel érintkezve habzik. Teljes mértékben környezetbarát, mivel nem tartalmaz káros anyagokat, nem irritálja a bőrt, ezért allergiára hajlamos embereknek is tökéletes. 100%-ban lebomlik és nem szennyezi vizeinket vegyszerekkel.
Mielőtt átváltanánk környezetkímélő mosásra, érdemes a mosógépet ecettel átmosni, hogy vízkő és vegyszermaradvány mentes legyen a gépünk. 1 liter 10%-os ecetet öntsünk a dobba és a leghosszabb programot indítsuk el a legmagasabb hőfokon. Érdemes ezt az ecetes öblítést havonta elvégezni a vízkő miatt.
Felhasználása: 3-5 fél diót helyezzünk valamilyen vászontasakba (akár zokni is lehet), ezt háromszor-négyszer tudjuk felhasználni 40 fokos mosásnál. Minél magasabb a mosás hőmérséklete, annál több saponint old le a dióról, hamarabb „kimerül”. Mindenféle textíliához lehet használni, a törölközőtől a selyemig egyaránt. A már elhasznált diót se dobjuk ki, még egyszer kifőzve a szappanos vizet használhatjuk felmosásra.
|
|
Cikk folytatása...
|
|
|
A szappankészítés rövid története
Szappan és szappan között is óriási különbségek vannak. Van a hagyományos, a natúr és a bioszappan.
Kezdjük az elején a hagyományos szappannal. Már az ókorban is készítettek szappant állati zsiradékokból és fahamuból. Ez a két összetevő akkor szappanosodik, ha alkáli lúggal kezeljük, ezáltal a zsír zsírsavakra és glicerinre bomlik, miközben felveszi az alkáliát. A szappan minősége a felhasznált nyersanyagtól függött.
Az 1950-es évekig nagyon elterjedt volt a paraszti háztartásban a szappanfőzés, takarékosság szempontjából inkább az állatokból fennmaradt zsírokból (amit már nem fogyasztottak el) készítettek, mint vásárolták. Ezeket nem csak tisztálkodásra, de mosószappannak is használták. Tiszta sziksóból mész hozzáadásával erős lúgot főztek, ehhez fahamut kevertek, hogy az erejét javítsák. Állati zsírok (marhafaggyú és disznózsír) hozzáadásával több órán keresztül főzték. A kicsapódó masszát még kétszer átfőzték friss lúgon, így fehérebb lett. Az utolsó főzésnél a szappanhoz konyhasót adagoltak, így a lúg és a szappan jobban különvált. Kis pihentetés után öntőformákba rakták, és hagyták megszilárdulni. Ezután kiszedték és feldarabolták, majd padlásokon több hónapig szárították. Egy idő után már növényi zsírokat (kókuszzsír, pálmazsír, stb.) is raktak az állati zsírok mellé, így inkább már pipereszappan volt. Különböző illóolajak hozzáadásával pedig már a ma ismert kézi készítésű szappanhoz el is jutottunk.
|
|
A cikk folytatása...
|
|
|
|
|
|
|
